Embert próbáló feladat regényből színpadi művet alkotni, nehéz eldönteni ugyanis, mi maradjon, illetve mi kerüljön ki a történetből. Vigyázni kell a terjedelemre, hiszen sokszor még egy dráma is próbára teheti a néző idegeit. Éppen e buktatók miatt ritka a vállalkozó szellem. Talán az Aranyembert is hagyni kellett volna, úgy, ahogy Jókai megírta. Legalábbis az Egri Gárdonyi Géza Színház produkcióját elnézve biztosan.

Miközben a dráma íve sértetlen maradt, néhány mellékszál (például Mihály vajda epizódja) kigyomláltatott Radnóti Zsuzsa gondozásában, viszont nyoma sincs aktualizáló nyelvhasználatnak vagy motívumoknak. A szöveg megmaradt múltat idézőnek, s az előadás sem erőlteti a mai párhuzamokat, rábízza azokat a nézőre.

Márton László műve, A nagyratörő 1992-ben Tolnai Ottó Könyökkanyarjával együtt fődíjat nyert az erdélyi magyar színjátszás kétszázadik évfordulójára kiírt drámapályázaton. Kolozsváron akkor be is mutatták. Színpadra azóta sem került. Tizenkét részes hangjátéksorozat azonban készült belőle Csizmadia Tibor rendezésében. A magyar színházak általában mostohán bántak az amúgy bőségesen születő magyar darabokkal mindaddig, amíg a Katona József-pályázat révén a költségvetés lényegében át nem vállalta a bemutatók anyagi kockázatát. Mostanában viszont igencsak sokféle, mai hazai szerzőtől való szöveg kerül színpadra. Közöttük A nagyratörő kivételesen igényes, nagyszabású és színvonalas

Az egri Gárdonyi Géza Színház két előadással szerepelt az idei POSZT versenyprogramjában. A párnaember két díjjal térhetett haza: a MASZK Országos Színészegyesület színészzsűri a Legjobb férfi alakítás díját ítélte Mészáros Máténak, a Pesti Műsor pedig a Legjobb 30 év alatti színész díjat adományozta Schruff Milánnak.