Gorkij első világsikert aratott színpadi műve. Először könyv alakban jelent meg - „Az élet mélységében” címmel -, olyan sikerrel, melyhez foghatót akkoriban egyetlen könyv sem aratott. Az 1900 elején született ötletből az író négy darabból álló drámai ciklust tervezett, mindegyikben az orosz társadalom egy-egy rétegét kívánta ábrázolni. Az utolsó darabról ezt írta: „ És lesz még egy: a mezítlábasok. Tatár, zsidó, színész, az éjjeli menedékhely gazdasszonya, tolvajok, nyomozó, prostituáltak. Csupa szörnyűség. Terveim már készen állnak, már magam előtt látom az arcokat, az alakokat, hallom hangjukat, beszédüket – cselekedeteik oka már világos előttem, minden világos…” Sem otthonuk, sem biztos megélhetésük, némelyiküknek már neve sincs. Múltjuk van csak, benne valami homályos régi bűnnel, és keserves boldogtalanságban élnek mindannyian. Gorkijban nincs semmi szentimentális meghatottság a nyomor láttán. Az ő emberei úgy élnek a piszokban és züllöttségben, mint természetes emberi elemükben, ahogy a patkányok élnek a csatornában. De durvaságukban megvan az emberi jóság. És ennél nincs csodálatosabb. (Sirokay Bori)